Rólunk

Hogy a munkavédelem milyen fontos, azt édesapám asztalosműhelyében tanultam meg. Már kiskölyökként is szerettem neki segédkezni és megfigyelni, ahogy a keze alatt a deszkák és a lécek bútorokká válnak. Sajnos azt is láttam, amikor gyalulásnál egy fagörcs megdobta a fát, és a gép lemetszette édesapám középső ujjának egy részét. Ez az élmény egy életre belém ivódott.

Később vasműszakicikk-kereskedőnek tanultam, és már gyakornokként is egy ilyen üzletben dolgoztam. Ott tettem szert rögtön kilenc évnyi tapasztalatra a csavarok, szerszámok, védőruhák világában.

Ekkor alakult ki a különleges kapcsolatom a vevőkkel. Kifaggattam és meghallgattam őket, hogy pontosan azt a holmit adhassam a kezükbe, amire valóban szükségük van. Nagyon büszke voltam arra, hogy inkább vártak egy kicsit, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy én szolgáljam ki őket.

A vásárlók még akkor is kerestek, amikor már eljöttem abból az üzletből. Ezen felbuzdulva saját vállalkozásba kezdtem, ami ígéretesen indult, de sajnos a gazdasági válság engem is utolért, úgyhogy kénytelen voltam főállást keresni. Elmentem karbantartónak egy üzembe.

Na, ott aztán igen sok „érdekes” dolgot láttam a munkavédelem terén is. Amíg ott dolgoztam, hosszú éveken át minden nap munkaruhát viseltem, amit a műszak után sem vettem le: abban mentem a saját ügyfeleimhez is. Tudatosan olyan munkaruhát választottam, amiben bárhol meg lehet jelenni, mert olyan igényesen néz ki.

Valószínűleg még évekig így ment volna minden, ha egy ügyfelemtől nem kapom meg ajándékba Barazsy Ákos két könyvét. Ezek olyan erős motivációt adtak, hogy lényegében egyik pillanatról a másikra felmondtam a cégnél, hogy ismét teljes erővel a saját vállalkozásomon dolgozhassak.

A vállalkozásban oszlopos társam Tóth Szilvia, akivel a magánéletben is egy párt alkotunk immár 17 éve. Ő korábban több mint nyolc évig dolgozott adminisztrátorként és ügyvitelszervezőként az egészségügyben, méghozzá a sürgősségi ellátásban.

Eleinte persze nem ment olyan gördülékenyen a közös munka, hiába éltünk együtt, mégis kicsit más nyelvet beszéltünk. Jó egy év telt el, mire kialakult köztünk a legjobban működő munkamegosztás. Mára teljesen összeszoktunk a munkában is, és tökéletesen kiegészítjük egymást. Én rengeteget vagyok terepen, hiszen főleg a termékekkel és az ügyfelekkel foglalkozom, Szilvi pedig a cég lelke, aki a vállalkozás fejlesztéséért felel.

Jelenleg öt országból importálunk munkavédelmi eszközöket és ruházatot – ezek egy részét mi magunk is használjuk, teszteljük. Bár én hordok ilyeneket csaknem 20 éve, kettőnk közül mégis Szilvi érzett rá először, hogy – munkakörtől függetlenül – mindenki szeretné magát jól érezni a munkaruhákban. Igenis számít, ha a napot olyan holmiban tölthetjük, amiben biztonságban vagyunk és a helyzethez képest még jól is nézünk ki. Egy igényes, dizájnos munkahelyi öltözék visszahat a viselőjére is, sokat dob a hangulatunkon, befolyásolja, hogyan állunk hozzá egy problémához.

Amikor viszont meglátok egy kőművest tornacipőben, melegítőben, meg egy pulcsiban, összeszorul a szívem, hogy ennyi náluk a munkavédelem. Arra gondolok, mit tudnánk tenni, hogy megvédjük őket.

Akik hozzánk fordulnak, azok szinte mind olyan vállalkozók, akik az embereikkel együtt dolgoznak. Akik pontosan tudják, hogy a minőségi munkaruha mennyire fontos, és milyen sok gondot megold. Tisztában vannak azzal, hogy ha jó terméket vesznek fel, akkor nem sérülnek meg. Olyan főnökök, akik nem a saját hasznukat keresik, hanem felelősek az embereikért és vigyáznak is rájuk.